Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Péter 1:3-9

"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja!"

(I. Péter 1:3)

Amikor egy lelkipásztor kicsiny fiacskája meghalt vérrákban, az édesapának rendíthetetlennek látszó hite úgy tűnt, mintha megingott volna.

Valóban Istennek népe volt az egész lelkész-család. Éveket töltöttek el missziói szolgálatban és gyermekeiket is az Urnák ajánlották fel. Miért tehette ezt Isten velük? A lelkészt fájdalma szinte teljesen letörte és egyre kérdezte ismerőseit, hogy miért éppen vele kellett ez történjen? Miért éppen ő és az ő családja kellett elszenvedje ezt?

Aztán az egyik öregebb lelkésztársa felkereste, rátette kezeit a vállára és megértő szeretettel a következőket mondta: “Ray, annyit mondhatok csak neked, tudom, hogy Isten is veled együtt szenved.”

Ez a válasz valahogy helyrehozta az édesapa lelki egyensúlyát. Megérezte és megértette annak az igazságát, hogy nem bábok vagyunk, hanem fájdalmunk és szenvedésünk az Űré is. Megértette azt, hogy Isten, ha meg is próbál s meg is sebez, de meg is gyógyít és fel is emel. Mintegy modern képet használva, elvezet bennünket az elsősegélyhelyre, ahol a gyógyír balzsamát adja minékünk segedelmünkre.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, Istenünk, hogy Te mindég ott vagy mellettünk, amikor ínségünkben szűkölködünk. Ámen.

— Isten mindég együttérez és együttszenved velünk. —

Ganzéi Nancy (Wisconsin)

Í1Ű-Í í •' v *

VASARNAP, JÜNIUS 1.

— 34 —