Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Róma 12:1-13 “Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; szolgáljatok az Úrnak.” (Róma 12:11) Nemrég kedves ismerősöm bizonyságtételét hallhattam. Többek között arról is szólt, hogy mit is jelent tulajdonképpen Istent szolgálni. Kihangsúlyozta, hogy nem az az igazi szolgálat, amit mi teszünk az Isten részére, hanem amit Isten tesz ömaga — rajtunk keresztül. Ha mi magunk igyekszünk valami szépet és tartósat cselekedni Istennek, akkor bizony gyakorta kelletlenül és erőltetve tesszük meg azt. Az inkább érdemszerző cselekedet kíván lenni részünkről, ami Isten előtt nem kedves. Az Ur sohasem mondta az ö tanítványainak, hogy ők az ő saját kicsiny erejüknek megfeszítésével hirdessék az örömhírt, a megváltás drága történetét! Megváltónk szavai szerint úgy kell nékünk munkálkodnunk, hogy amit csak cselekedünk, azt a bennünk lakozó Ür Jézus tegye. Nem a mi erőnkkel, hanem az ö isteni erejével szolgáljuk akaratát, mely dicsőséges kiváltság. A mi osztályrészünk csak annyi, hogy engedjük az Ur Jézust, hogy rajtunk keresztül Szent Lelke munkálkodjon, ö szeressen, ő szolgáljon. Emlékezzünk János evangéliumának tizenötödik részére! Olvasd el újra. És mutassa meg azután életed az igazi szorgalmas és Istennek átadott életet! ; IMÁDKOZZUNK: Óh Ür Jézus, szent igédben kihangsúlyoztad, hogy Nálad nélkül semmit sem cselekedhetünk. Átadom most magamat Tenéked, üdvösségre, új életre, új szolgálatra . . . Amen. — Mindenre van erőm a Krisztusban! — Byroads Marjoire o) PENTEK, MÁJUS 16. 18 -