Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ésaiás 37:1-6; Lukács 9:57-62.

“És te könyörögj a maradékért, amely megvan.” (Ésaiás 37:4)

Az ö-testamentumban különböző helyeken utalást találunk erre a szóra “Maradék”, amely Isten népének egy töredék részére utal, amelyet minden nehéz körülmény ellenére is megtartott.

Isten mindig megőrzött egy maradékot, hogy az élet menjen tovább. A szomszéd népekkel vívott harcban, Izráel történelmének első éveiben, Isten mindig megtartott egy maradékot, hogy az ö munkáját tovább vigye.

Mi, akik keresztyéneknek hívjuk magunkat, ezzel a kérdéssel nézünk szembe: “Vájjon Te és én részesevagyunk-e ennek a maradéknak, amelyet Isten megtartott?” Hajlandók vagyunk-e arra, hogy — nem törődve a kritikával, a nehézségekkel — odaszánjuk magunkat, időnket, tehetségünket, ajándékainkat, teltjes életünket Istennek, hogy az ö orszűga e földön való megvalósulásának részeseivé válhassunk? Része vagyunk-e a maradéknak?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts bennünket, hogy hivatásunkhoz méltók legyünk, — hogy a jelenváló világban a Te néped lehessünk. Add, hogy figyelmesek legyünk a körülöttünk levők szükségei iránt, hogy a Te nevedben szolgálhassunk. Jézusért kérünk. Ámen.

— Istennek maradék népe ebben a világban a szeretet és igazság jegyében munkálkodik; elvégzem-e én a rámeső részt? —

SZOMBAT, MÁJUS 3.

Miller Nellie (Taylor Ridge, Illinois)

— 5 —