Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ján. 15:12-17. „Hogy valakinek barátai legyenek, neki magának is barátságos­nak kell mutatkoznia.” (Péld. 18:24) A YOUNG COLLEGE-ból egy asszony írta haza lelkipásztorának személyes problémájával kapcsolat­ban: „Olyan sajnálatra-méltó vagyok, mivel nincsenek barátaim. Társaságban valósággal megdermedni ér­zem magamat, s nem vagyok képes a társalkodásba be­levegyülni. Az emberek gőgösnek gondolnak, pedig én igazán barátságos akarnék lenni. Sok könyvet és cik­ket olvastam arról, mikép igazíthatnék egyéniségemen, de csak nem bírom leküzdeni a másoktól való idegen­kedést. Remélem, hogy meg tudja modani nekem: mi­kép oldhatnám meg e nyomasztó problémát”. Sokakra nehezedik ugyanez a kérdés. Először is szegezzük le, hogy a másoktól való féle­lem forrása rendszerint az, hogy túlságosan törődünk azzal, mit fognak mások gondolni rólunk. Jézus azt tanította, hogy úgy szeressük embertársainkat, aho­gyan önmagunkat. A szeretet szeretetet szül. Ha mi ez­zel a szeretettel mutatkozunk mások felé, azok vágyni fognak barátságunkra. Ha nemcsak magunkkal törődünk. — olvan maga­tartást vehetünk fel. melv komolvan érdeklődik mások sorsa iránt. Oda tudunk állam segítségünkkel, ahol szükség van erre. A legcsekélyebb szolgálat is me<r­­uvágyást, és szeretetet jelenthet valakinek, ki nehéz helyzetben van. Gondoljunk arra. hogv egv ital víz is. mit egv kis gyermeknek adunk, meghozza maid a ma­ga jutalmát. TMÁDKOZZTJNK • Drá an mennyei Atyánk! Seaít«. hoav nnevűink ma is erm ni barátot. Ámen. — Barátságot nverni lehet, de pénzen megvásárol­ni nem. — HÉTFŐ, ÁPRILIS 2. — 35 — Childers Darlene, Illinois

Next

/
Oldalképek
Tartalom