Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Királyok 3:1-9; Márk 12:28-34

„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet.” (I. Kir. 3:9)

Amint Kaliforniában a Wilson hegyről j öttünk lefelé, köd gomolygott a völgyön át és a dombokon. Nyilván ez adta szánkba a régi, kedves éneket: „Jobban megismerjük egymást, mikor majd felszáll a köd.”

Közöttünk is itt gomolyog sokszor a félreértés köde. Úgy éreztem, ez derült ki akkor is, mikor egyszer a televízión egy beszélgetést hallgattam, mely ilyenformán folyt:

A vezető azt kérdezte: „Mi volna számodra igazi boldogság?”

Az egyik kérdezett azt válaszolt: „Egy hosszú vakáció”.

A másik: „Annyi pénz, hogy megélhetésem biztosítva lenne”.

Egy fiatal diák azonban ezt mondta: „Hogy megértsem az embereket.”

Újévi üdvözletében németországi nevelt lányom azt kívánja „hogy megértsem ennek a világnak elkövetkezendő szükségeit és szomorúságait.”

Milyen csodálatosan szép jókívánság! Lehet-e annál nagyobb öröm, mint megérteni a világ szükségeit és segíteni, hogy a szomorúság, viszály és egyedüllét átalakuljon örömmé, békességgé és testvériséggé!

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, sepíts arra bennünket. hopy jobban ismerjük epymást. Részvéttel és mepértö szívvel hadd találjuk mep és kövessük azt az utat, mely a Te orszápod mepvolóstdásáh oz vezet, min 7 a földön, mind a mennyekben. Ámen.

— Jobb arra törekednünk, hogy mi megértsünk r sokat, mint hogy minket megértsenek. —

Hills B. Katalin, Ner

PÉNTEK, MÁRCIUS 30.