Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat, és a gonosz ember a maga gonosz kincseiből hozza elő a gonosz dolgokat." (Máté 12:35)

A társadalmi betegségek — sajnos — virágzanak, mint tavasszal a gyom: faji előítélet, szükségtelen szegénység, tudatlanság, hatalommal való visszaélés, háború és még sok. más. Szívünk mélyén bizonyosak vagyunk, hogy mindezek ellentétben vannak Krisztus akaratával, ö nem így akarta berendezni a világot.

Könnyű persze arról beszélni, hogy mások mit tegyenek. De mit teszünk mi magunk ezeknek a megakadályozására? Ha becsületesek vagyunk önmagunkkal szemben, el kell ismernünk, hogy nem egy alkalmunk van a jóakaratú beavatkozásra. Dehát akkor miért nem használjuk ki a jó alkalmakat, hogy „előhozzuk a jókat”?

Talán olyan alkalomra várunk, ami nekünk semmibe se fog kerülni, vagy csak nagyon kevésbe? Ernyedtségünknek — felfedezhetjük sokszor — a rút önzés az oka. Jézus ezért hangsúlyozta ki olyan határozottan, hogy mindenkinek — még a kifiomult vallásos embernek is, mint Nikodémus — újjászületésre van szüksége. Vagy ahogy Pál mondta: aki Krisztusban van, “új teremtmény” az. Újjászületés után a jó kincsekből jókat hoz elő.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts, hogy Jézussal a szívünkben új teremtménnyé legyünk. Hadd változzék át önzésünk önzetlenséggé és hadd tanuljunk meg szívből imádkozni, ahogyan ö tanított. Ámen.

— Gonosz szívből nem származhatnak jócselekedetek. —

Savacool M. Harry, New York

SZERDA, MÁRCIUS 27

Olvassuk' János 3:16-21

— 29 —