Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 24

Olvassuk: Zsoltárok 63:1-8

„Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez.” (Zsolt. 42:3)

Sokszor megtörtént, hogy amikor sétáltam egy tó vagy folyó mellett, meg-megcsobbant a víz. Békák ugrottak a vízbe. Első gondolatom az volt, hogy megijesztettem őket és azért ugrálnak a vízbe. Mikor aztán többet tanultam a békákról, megtudtam, hogy ha nem is ijesztem meg őket, előbb-utóbb mégis csak beleugranak a vízbe. A bőrüknek az a természete, hogy állandó nedvességre van szükségük. Ha a levegő meleg és száraz, életbe-maradásuk érdekében szükségük van arra, hogy időről-időre visszatérjenek a vízbe.

Amikor keresem életem értelmét, úgy találom, hogy van közöttem és a béka között valami közös vonás. Benne kell élnem e világban — ki vagyok téve a világnak, kapcsolatban vagyok vele. De nem mehetek én sem messze Isten szeretetének gyógyító vizeitől. Napról-napra szükségem van irgalmára és megújító kegyelmére. Lelki életem és az öröklétbe vetett élő reménységem helyre-állításáért magamat újra és újra bele kell vetnem Isten megújító kegyelmének az árjába.

IMÁDKOZZUNK: Uram, emlékeztess engem állandóan arra, hogy Te vagy az, Aki életem helyre tudod hozni. S ha sokszor megfeledkezem is arról, hogy szükségem van Rád, indíts fel engem és emlékeztess, hogy visszatérjek hozzád erőt meríteni kegyelmedből és szeretetedből. Jézusért, Ámen.

— Isten szeretete teszi lehetővé számomra, hogy c világban éljek. —

Smith Don l!

— 26 —