Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-03-01 / 2. szám
„Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki épúgy mint mi, mindenben megkísértetett, de bűntelen maradt.” (Zsid. 4:15). A biblia tanulmányozó csoport csak az imént olvasta Jézus megkisértetésének történetét és ilyen kérdések röpködtek: “Miért voltak Jézusnak önző hatalmi gondolatai?” “Nem azt tanította, hogy a gonosz gondolatok ép oly rosszak, mint a gonosz cselekedetek?” “Ha Jézus tökéletesen jó volt, hogyan támadhattak gonosz gondolatai?” “Jézus nem tartogatta magában a gonosz gondolatokat” mondta az egyik. “Lehet, hogy felötlöttek benne is gonosz gondolatok, de Ö nem tette magáévá azokat.” Ez a lényege a kísértés történetének. Elővehették gonosz gondolatok, de nem foglalkozott azokkal. Ellenkezőleg, elűzte azokat magától. Nem az a kérdés, vannak-e gonosz gondolataink, hanem vajon melengetjük-e azokat. Ha befogadjuk azokat, akkor azok is fogva tartanak bennünket. De Jézus így szólt, “Távozz tőlem Sátán.” Az, hogy mi történik velünk, nem olyan fontos, mint az, hogy mi történik bennünk. IMÁDKOZZUNK: Uram, add, hogy a kísértések, melyek megtámadnak, sohase találjanak otthont szíveinkben. A Jézus nevében, aki megkísértett, mint mi, mégis bűn nélkül való volt. Ámen. — Mindnyájunkban támadhatnak gonosz gondolatok, de nem szükséges, hogy magunkévá tegyük azokat. — Atkinson M. Lowell, New Jersey SZERDA, MÁRCIUS 6 Olvassuk: Máté 4:1-11 — 8 —
