Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!" (Zsolt. 92:1)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 4

Olvassuk: Zsolt. 94:1-4

Egészen úgy kezdődött, mint egy rendes, megszokott vasárnapdélelőtti istentisztelet. Együtt ült a gyülekezet énekelve, imádságban fejet hajtva. Az egyik ének alatt hirtelen felállt egy fiatal leány, szokatlanul rövidre nyírott hajjal és lassan közeledett az úrasztala felé. Megállt és lerakta rá legnagyobb becsben tartott értéktárgyait, a fényesen csillogó olimpiai emlékérmeket, melyeket Münchenben nyert s onnan hozott haza. Shane Gould, a világhírű úszóbajnoknő, akinek százezrek tapsoltak s akinek hírneves, gazdag emberek gratuláltak, hazatérése után nem akart vagyont szerezni magának a sport hírnévből s nem akart a társaságok kedvence, körülrajongott sportsztár lenni. Ehelyett újra családjában élt s épúgy járt tovább iskolába, mint a többi serdülő lány.

Azzal, hogy az úrasztalára helyezte olimpiai arany- és ezüstérmeit, az Ür iránti háláját akarta kifejezni a kegyelemből kapott javakért, az egészségért és külső sikerekért. „Neked köszönök Uram mindent”, mondotta csendesen.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, rólad emlékezünk meg a siker és előrehaladás óráiban. Szent Fiadtól tanultuk ezt, aki Terád gondolt elsősorban, minden körülmények között és Téged áldott mindenért. Ámen.

— Milyen könnyű az Úrhoz kiáltani csődjeinkből s milyen könnyű elfeledni Öt sikereinkben. —

Sutton M. Linda, Déi-Áusztrália

— 6 —