Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 2. Olvassuk: Zsolt. 73:21-26. „Ha elfogyatkozik is testem és szivem: szivemnek kősziklája és az én örékségem te vagy, óh Isten, mindörökké!" (Zsolt. 73:26) Az egyik kanadai városban, egy ablakmosó fiatal­ember lecsúszott a tizenötödik emelet magasságában lévő állványról. Utolsó erejével kapaszkodott a kötél­be, amikor valaki észrevette az épületben szorongatott helyzetét. Kitörte az ablakot és megragadta őt. Ad­dig tartotta, amíg segítség érkezett. Talán ez a baleset példázza a legjobban azt a hely­zetet, amikor az emberek elszakadnak Isten biztonsá­got nyújtó kegyelmétől és végzetes helyzetbe kerülnek. Néha az egyetlen segítség, amely megmenthet ben­nünket, mástól jön. Akkor menekülhetünk meg csu­pán, ha felismerjük, hogy valaki más menthet meg minket, és bizalommal átadjuk magunkat neki, bű­nünkben és szomorúságunkban. Mindig segítségre készen áll a barát az ablakban — maga Isten aki áttöri az akadályokat és megragad minket, hogy megmentsen. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük Teneked, hogy Barátimk vagy és teljes bizalommal lehetünk irántad. Köszönjük, hogy kinyújtod kezedet felénk szorultságunkban és biztonságot adsz nekünk gondvi­seléseddel, még amikor távol Tőled, veszedelemben va­gyunk. — Isten igen bizonyos segítség számunkra a baj­ban. — Jones H. William, Ontario, Kanada — 4 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom