Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

ÜJ NAPOK — ÚJ LEHETŐSÉGEK

Újév napja. Olyan ez a nap is, mint a többi. Hófúvásos, vagy napsütéses, borongás, vagy szeles. Ugyanúgy huszonnégy órából áll. De mégsem olyan, mint a többi, mert ezzel a nappal 1974-be fordultunk be. Es Isten kegyelméből még mindig élünk. Bármikor elpusztulhattunk volna az elmúlt évben. De hányszor megmentett Isten gondviselő, jóságos kegyelme.

Karácsony napján korán reggel elindul valaki, hogy a városban lévő jóbarátjának karácsonyi meglepetésével örömöt szerezzen. De útközben a síkossá vált úton a kocsi felborul. Mikor eszméletlenségéből magához tér, akkor látja mi történt vele s amikor tagjait tapogatja, maga csodálkozik a legjobban, hogy egy csontja se törött el. Az odaérkező rendőr pedig azt mondja, hogy ezer eset közül csak egy van, amikor ilyen szerencsétlenségben az élet megmarad.

Miért maradt meg az élet? Szerencsétlenségek után is és az elmúlt év minden napja után is, amikor engem is érhetett volna katatsztrófa? Miért maradtam

meg az újesztendőre?

Azért, mert Isten még mindig nyújtja kegyelmét.

A kegyelmi idő még tart, hogy magamba szálljak, hogy alapos önvizsgálat után újra rácsodálkozzak arra az Istenre, aki még mindig nem vette el életemet, pedig nem egyszer megérdemeltem volna a büntetést. De ö jó akkor is, amikor én gonosz vagyok. S azt akarja, hogy már ebben az életben az övé legyek.

Azért maradtam meg, mert Isten rám bízott valamit, amit még nem intéztem el. Hivatásom van s ezt a hivat fist el kell végeznem. Addig nem mehetek, míg az be nincs fejezve. Isten fel akar engem használni az