Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Róma 13:11-14. „Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolná­tok, abban jön el az Ember Fia." (Lukács 12:40) Egy testvérünk európai utazása során betért Tri­­berg német városka templomába. Ez a város a Feke­teerdő vidékén híres óragyártásáról. Meglepetve látta, hogy a templomban a hatalmas kereszt felett egy óra függ. Mikor érdeklődött, miért van ott ilyen szokat­lan helyen az óra, egyik ember azt felelte; talán azért, hogy a lelkész tudja, mikor kell befejezni a prédiká­ciót. Egy másik azt válaszolta, hogy sok kiránduló jön és az óra felhívja figyelmüket, mikor megy az autóbuszuk, hogy idejében elérjék. De egy helyi órás máskép magyarázta: „Aki a keresztre néz, annak lát­nia kell, hogy ott az óra is, amelyik arra int: most kell döntenie Jézus mellett! És arra is, hogy várjuk az Úr vissza jövetelét, de vigyázzunk, mert nem tud­juk az órát, mikor lesz az!” Milyen sokszor nézünk naponta az órára! De jut-e eszünkbe ez a figyelmeztetés és tanulunk-e az órától. Az órát az Evangélium is számon tartja! Mikor János két tanítványa meghallotta, mit mondott a Ke­resztelő Jézusról, utána mentek, követték és nála ma­radtak. „Körülbelül tíz óra volt” olvassuk az írásban. Te hány órakor kezdted el a Jézusnál való lakozást? Thomas Lister Yorkshireben volt 42 évig órásmes­ter. Mindegyik órája belsejébe kis felírást helyezett: „Lásd! Itt állok nálad mindig készen, hogy figyelmez­tesselek nappal s éjben: mert minden ütés amit teszek, kurtítja földi életedet. Fogadd ezért ez intésemet: Szolgáld úgy Istent, mint én tégedet!” IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk! Hálát adunk, hogy az óránktól is tanulhatunk! Add azt a kegyet, hogy megfogadjuk intését és kövessünk Téged, amig időnk van! És légy velünk, ha üt az utolsó óránk! Ámen. — Igyekezz minden órában az Ürral járni! — Kálpay Albin, tisztviselő (Magyarország) — 31 — KEDD, JANUAR 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom