Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 2. Timotheus 1:3-6.

SZOMBAT, JANUAR 26.

„Tiszteld atyádat és anyádat" (Móz. 2.20:12).

Köszönöm Istennek a szülőket, akiket nékem adott. Életük csendes, egyszerű, szeretettel telített volt. Amint most visszapillantok, látom, hogy apám és anyám pontosan tudták ezt.

Felnőtt koromban érzett biztonság-érzésemet természetesnek tekintettem. Életünk úgyszólván az otthon körül zajlott Centerville (Tennessee), nevű kis városkában. Az otthonon kívül életünk központjában a Methodista templom volt, ahol valamennyiünket mindig meglehetett találni, amikor az ajtót kinyitották. Életem későbbi felében, mikor mint szinésznő megismerkedtem az élet kegyetlenebb oldalával is, úgy néztem vissza keresztyén múltamra, mint igazi bástyára. Akármennyire is elkalandoztam, a „dobkályha vallástól” (a kályha miatt nevezték így, ami a kis methodista templomot fűtötte), az mindig visszahozott a józan útra.

Apám és anyám istenes emberek voltak. Egyszerű, de erős hitük volt, és aszerint éltek is. Hittünk a Szentírásban. Én ma is hiszek.

Ez az oka annak, hogy naponként köszönöm meg szüléimét Istennek és azt a keresztyén nevelést, amelyet ők biztosítottak számomra. Nem is adhattak volna nagyobb ajándékot.

IMDÁKOZZUNK: Édes Atyánák, milyen hálásaknak is kell lennünk szeretetednek minden ajándélcáért. Engedd, hogy ma mindenek előtt az istenfélő szülők gondoskodását és a keresztyén otthont köszönjük meg. Jézus érdeméért. — Amen.

— Sok minden cserben hagyhat. A hit soha. —

Cannon Gyöngyi Minnie, színésznő (Tennessee)

— 28 —