Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 21.

Olvassuk: Lukács 24:13-21.

„Pedig mi azt reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt." (Lukács 24: 21)

A csalódások között ez volt a legkeserübb: „Reméltük, hogy Ö a Messiás, de reménységünk semmivé lett”.

Az emmausi úton azonban egy harmadik személy is ment. A két tanítvány először nem ismerte meg öt; — gyakran mi is olyan vakok vagyunk, mint a két tanítvány. Az emmausi úton azonban mégis történt valami, amint annak a Harmadiknak meghallották a hangját. Később mondották is: „Nem repesett-e a mi szívünk mi bennünk!?” Azután, hogy hazaértek, s behívták utitársukat, leültek enni. Mikor azután Jézus megtörte a kenyeret, megnyíltak a tanítványok szemei és megismerték Őt. Hitük és reményük egyszerre megújult és erőt nyert a világ Megváltójában.

A feltámadott Krisztus evangéliuma az az erő, amely visszahódítja ezt a gonosz világot Isten számára és az új világot elhozza.

Fel kell ismernünk ebben azt a nagyszerű tényt, hogy a Feltámadott Krisztusnak meg van arra is a hatalma, hogy egyéni problémáinkat kezébe vegye és megoldja. Ő nála és ö vele számodra és számomra is minden lehetséges.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Krisztust, s hogy megtörted a halál erejét. Érints meg minket a Te hatalmaddal és parlagon heverő életünket tedd élövé és gyümölcsözővé a Magad számára. Ámen.

— Isten teremtő erejének a célja Krisztusban lesz nyilvánvalóvá a számunkra.

James S. Steward, theológiai professzor, Skócia

— 23 —