Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté: 10:40-42.

SZOMBAT, JANUAR 19.

„Aki prófétát fogad be azért, mert az próféta: próféta jutalmát kapja.” (Máté 10:41)

A Sunamita asszony (II. Kir. 4:8-37) készített egy szobát Elizeus prófétának a maga otthonában, semmi viszonzást nem várva érte. A tisztelet és a próféta jelenlétének öröme volt tettének rugója. Elizeus azonban jutalmazni kívánta érte. Tudva, hogy az asszony szívének legbelsőbb vágya: gyermeket szeretett volna, így megígérte, hogy esztendő múltán fia lesz, férjének idős kora ellenére. — Történt, hogy a fiú később meghalt. A Sunamita asszony elment a prófétához, könyörögve kérni, hogy jöjjön el házához és segítsen rajta. Elizeus sietve elment hozzá, s a fiút visszahozta az életre.

Jézus kopogtat szívünk ajtaján, gyöngéden bebocsátást kérve, hogy együtt vacsorái jón velünk, megosztva velünk az 0 jelenlétének örömét. Ismeri legbelsőbb vágyainkat. Gyönyörködik abban, hogy értékes ajándékokkal jutalmazzon, — lehet, hogy sokszor csak hosszú idő után, mikor már a reményt is feladtuk. Nekünk is kérnünk és keresnünk kell Öt, várva csodáit, emberi szükségeinkben. Jón- és megadja készséggel.

A legcsodálatosabb, hogy Jézus elment és mindegyikünknek helyet készít az Ő hajlékában. Ugyanekkor a mi otthonunk az Övé: kicsinyke szobánk az ö csodálatos hajléka.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézus, végy lakozást velem és bennem és ajándékozz meg a Te erőddel. Ámen.

— Krisztus legnagyobb ajándéka az Ö jelenléte. —

Pat Boone, színész, Kalifornia

— 21 —