Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Ezsaiás 41; 10. és I. Korinthus 2:12-16.

“Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat a miket Isten ajándékozott nékünk.” (I. Korinthus 2:12)

Egy új teleDÜlésen, lakó-kocsiban éltem kilencven éves létemre. A szomszédom már itt hagyott, a tréler üres volt mellettem.

Az este félelmetes volt; vágytam egy új szomszéd után. Egyszerre valami ismeretlen fényt láttam, ami új reménységet ébresztett bennem. — Talán a tábor ápolónője vette meg az üresen álló házat?

Azonban csalódottan fedeztem fel, hogy a fény az utca másik oldaláról világított be hozzám. S még mindig nincs szomszédom.

— Egyedül vagyok.

Elgondolkoztam; milyen is az én világosságom? Jézus azt mondja: “En vagyok a világ világossága.”

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk áldj meg a Te Szentlelkeddel, erődnek erejével, hogy Te maradj a mi világosságunk. Jézusért kérünk, Ámen”

— Krisztus ereje legyen az útirány. —

Darr Ivah, Rolla, Missouri

PENTEK, JULIUS 12.

— 14