Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: I. Timotheus 6; 11-19.

“Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne hivalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra.” (I. Timotheus 6:17}

Pár nappal ezelőtt férjem nagyon megcsodálta a virágainkat; felhívta figyelmem az egyik kis virágra mely tele volt bimbóval.

Megkérdezte, hogy tudom-e hány bimbó van azon a pici virágon? “Nem én” volt a válasz. Öntözni ugyan hűségesen öntözöm de annyira már nem érdekel, hogy a bimbókat is számontartsam.

De vajon elég-e a munkát megcsinálni és tovább nem törődni velük?

Valahogy így vagyunk sokszor gyermekeinkkel. Gondoskodunk a mindennapi kenyerükről, de a fejlődésük már kevésbé érdekel. A testi fáradtság, a napi rohanás megvakítja lelki szemeinket, s nem tudjuk élvezni testi-lelki fejlődésünket.

Meggazdagodik a szív és ha nem is felfuvalkodott, de közömbös lesz Isten ajándékaival szemben.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk őrizz meg a közömbösségtől, hogy ne legyünk vakok a Te dolgaid érzékelésére. Taníts meg örülni a gyermekek testi, lelki fejlődésének a bennünket körül ölelő természetnek. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— örüljetek az Urban mindenkor: ismét mondom, örüljetek. —

VASÁRNAP, JULIUS 7.

— 9 —