Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Jelenések könyve 3:19-22

“íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jelenések 3:20)

Lakásunk egyik szobájában egy nagy kép díszíti a falat, amely az ajtó előtt álló és zörgető Jézust ábrázolja. Egyik nap reggelén a kis unokám nagy figyelemmel vizsgálta a képet. Azt kérdezte, hogy “ki az az ember ott a képen?” Megmagyaráztam, hogy a kép az Ür Jézust ábrázolja, amint zörget szívünk ajtaján.

Unokám egy pillanatig gondolkodott, majd megszólalt: “Nem úgy néz ki, mintha valaki is otthon lenne”.

Mindjárt az jutott eszembe: vájjon én otthon vagyok-e, amikor Krisztus kopogtat szívem ajtaján és bebocsátást kér?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, ebben a küzdelmes, felfordult világban, amelyben élünk, segíts minket, úgy is, mint egyéneket, úgy is, mint egyházat, arra, hogy megvizsgáljuk szívünk állapotát. Segíts, hogy meghallhassuk Krisztus hívó szavát és nyissuk meg szívünk ajtaját ö előtte, hogy aztán ö beléphessen az életünkbe és Vele együtt járhassuk e földi életünknek útját. Az ö nevében hallgass meg minket. Ámen.

— Vájjon törődöm-e azzal, hogy Krisztus legyen az életemben? —

PÉNTEK, JULIUS 5.

Waldrop Della, Greensboro, North Carolina

— 7 —