Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 13:31-33

„Aki ismeri és megtartja az én parancsolataimat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom azt, és kijelentem magam neki.” (János 14:21)

Az új tanító bejött az osztályba és minden bevezetés nélkül csak ennyit mondott: “Mullins kisasszony meghalt.” Egy pár pillanatra halotti csend lett a tanteremben. Majd egyik gyerek a másikhoz hajlik és halkan mond valamit. Mások a bátorság álarca mögé rejtik érzelmeiket. De a következő pillanatban a könynyek zápora tör elő minden szemből. “Édesapám”, kérdezte kislányom pár nap múlva, “miért mondják azt, hogy Mullins kisasszony így sokkal jobban járt?”

“Nézd Drágám, tudod jól, hogy nagyon súlyos beteg volt sokáig. Szép, hosszú életet élt. Azt a tehetséget amit Isten adott néki, arra használta, hogy sok-sok olyan gyermeket tanitott, mint te vagy. Most pedig megpihent és Istennél van, örül az Úrral való együttlétnek. Igen nagy hálával kell emlékeznünk reá.”

Mullins kisasszony neve csodálatosan hat ma is Terézkére. Mindig jó gondolatot ébreszt benne a reá való emlékezés. A hűséges, önfeláldozó tanítónak az emléke, példájával mindig alakító erővel hat majd Terézkére. Mennyivel inkább befolyásolhatná Krisztus neve, példája és jelenléte a mi életünket!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, mi emlékezünk Jézusra. Es amint arra gondolunk, amit értünk tett és amit nekünk mondott, méginkább olyanok akarunk lenni, mint ö. Hálásak vagyunk a példáért, amit mutatott nékünk. Segíts, hogy életünkkel legyünk hűségesek az Ö nevéhez. — Ámen,

— Krisztus a mi példánk és irányitónk. Kövessük öt mindenben. —

Lopez A. Károly, Texas

KEDD, JÜNIUS 18.

— 51