Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 15. Olvassuk: Máté 6:25-33.

„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait,mi módon növekednek, nem munkálkodnak és nem fonnak.” (Máté 6:28)

Milyen gyönyörű szavak. De vájjon mit szándékozott Jézus velük mondani? Biztos, hogy Jézus nem akart és nem akar soha csak szép szavakat mondani. Tudta és tudja, hogy az ember boldog életre vágyik. És mi az, ami megrontja az életet? A sok gyilkos ok között amit a bűneset hozott, Jézus itt a aggodalmaskodásra mutat rá. Ezzel a példázattal az aggodalmat akarja kivenni szívünkből. T ei st, hogy tt0ed nem a ruha és mit-evés gondja gyötör, de még sem mondhatod, hogy szabad vaey ettől az ellenségtől. Hogy álltái például ez új esztendő kapujában? A holnap, a jövő nem vetett-e rád ijesztő tekintetet? Nos, Jézus ettől az ellenségtől is szabadítod akar lenni. „Ne aggodalmaskodjatok”, mondja. Azt akarja, hogy az Atya gondnélküli gyermekei legyünk. A mennyei Atya tudja szükségeinket.

Ne szomorítsuk meg e jó Atya szívét töprengő kétségeinkkel! Az aki szerelmes Fiát adta értünk, nem töltené-e be szánkat? Aki az üdv fehér ruhájáról gondoskodott, nem adná-e meg a test ruháját is? Mi megadjuk gyermekeinknek, amit kérnek, hát a mennyei Atya válaszolatlanul hagyná kéréseinket? Soha ne feledjük: Atyánk van s mi az Ö gyermekei vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánák. vétkeztünk és vétkezünk ellenek. Törjük magunkat a földiekért, mintha nem volnál gondviselő Atyánk. Több bizalmat adj a szívünkbe, hogy Te minden Jenned hívő gyermekednek megadod ami szükséges.

— Minden aggodalmaskodás kételkedés Isten hűségében. —

Eggenorn Ylva, újságíró, Svédország

— 17 —