Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Cselekedetek 2:36-42

„Az Ür pedig minden napon szaporítja a gyülekezetét az idvezülőkkel.” (Csel. 2:47)

Templomunk földig égett 1972-ben, éppen öt nappal karácsony előtt. Még emlékszem az utolsó énekre, és arra, hogyan húztuk meg az öreg harangot. — Csak a zongorát, az orgonát, énekeskönyveket, templomi padokat, és négy vasárnapi-iskolai termet tudtunk megmenteni ezen az ájszakán. Az ünnep az öreg Grange Hall-ban talált minket. Csúnya épület, — nemcsak sem ablakok, sem szőnyegek benne, és ülésre is csak egyszerő összehajtható székek. De karácsonyi programmunk készen volt. És Isten szeretete is velünk volt. Gyülekezetünk hamarosan ráébredt arra, hogy a templom fogalma nem azt az épületet jelenti, amelyben összegyűlünk, hanem a gyülekezetei, amely Krisztus nevében összegyűl. — A mai igénk sem azt hirdeti, hogy a templomhoz újabb és újabb helyiségeket csatoltak, hanem azt, hogy újabb hívők csatlakoztak hozzá a Krisztusban. “Az Úr pedig minden napon szaporítja a gyülekezetét az idvezülőkkel”.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, arra leérünk, olts szeretetet belénk. Add, hogy Téged lássunk, és figyelmünk ne a külsőségek felé forduljon. Ámen.

— Vajon valóban elválasztanak-e minket az imádkozás helyét körülzáró falak Jézus Krisztustól?—

Fodge Gwen, Idaho

KEDD, JÚNIUS 4

— 37 —