Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„És mi a hit Bizodalom ahban, hogy valamely remélt dolog valósággá lesz, és kétségtelen bizonyosság valamely dologról, amelyet az ember nem lát.” (Zsidó 11:1)

Amikor Hollandia megszállás alatt volt a háború alatt, a menekült kormány a hazafelé szóló rádióüzeneteit naponként ezzel a biztató mondattal zárta: “Bármilyen nehezek is az idők. ma ismét egy nappal közelebb jutottunk a szabaduláshoz”.

Ez a bátoritó reménység valóban elhozta egyszer a szabadulás napját számukra. S közben állandóan mennyi bizakodást és reménységet jelentett számukra az a tudat, hogy jön már a szabadulás naoja.

Gyakran foglalkoztatott már Pál leveleiből a reménység fogalma, különösen az I. Kor. 13-ból, ahol a reménység gondolata hittel és szeretettel párosul. De sokáig nem értettem, hogy a keresztyén üzenetben mi szerepe is lehet a reménységnek. Mintha csak bizonytalanná, kétségessé tenné a kimenetelt.

Ma már világos előttem, hogy Pál mit is értett a reménység alatt. Azt, hogy valahol eldőlt már a győzelem kérdése s csupán idő kérdése, hogy kövesse a teljes felszabadulás, a bűn és halál megszállása alól.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, Urunk, hogy része lehetünk királyságodnak. Segíts, hogy kivegyük részünket a küzdelemből, félelem nélkül, hogy részünk legyen majd a végső győzelemben is. Ámen.

■—• Bármilyen nehéz az élet, egyre közelebb jutunk a teljes szabaduláshoz. —

Vander-Wal John, Ausztrália

SZOMBAT, JÚNIUS 1

Olvassuk: Zsidókhoz 11:1-10

— 34 —