Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmára, hogy

szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatúl. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek. (Róma 12:1.)

A huszadik században nevetségesen hatna úgy beszélni az életről mint valami szentségről. A mai időkben az emberi élet állandó kísérő jelensége: a félelem, ami ennek az évszázadnak egyik legnagyobb betegsége.

De Isten beszéde azt mondja nekünk, hogy az élet szentség. Valóban, amikor testünket égő áldozatul felajánljuk Istennek, akkor az Ur szentnek és elfogadhatónak tartja. Isten arra sürget bennünket, hogy fogadjuk el Jézustól az új életet, aki feláldozta magát érettünk a Golgothán.

'M'fnrlnvájan tudjuk, hogy milyen rossz érzés ide gennek és magányosnak lenni egy új országban, amikor honvágyunk van és szeretnénk hazamenni. Ez hasonlít a Jézus Krisztus által felkínált örök élet utáni vágyunkhoz.

Jézus azt mondja, hogy aki hallja az ő szavát és hisz abban, aki elküldötte őt, annak örök élete van, az nem megy ítéletre, hanem általmegy a halálból az életre.

Az emberi élet izgalmas ügy, de a legizgalmasabb akkor, amikor az ember engedelmesen szolgálja a boldog jövőt, amelyet Isten igér számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Űr Jézus Krisztus, segíts, hogy a te beszédedre engedelmes és hálás életet éljünk. Add, hogy szentek és igazak lehessünk a Te országodban, amelyet adtál nekünk. Ámen.

— Semmivel sem lehet felcserélni azt az életet, ami szentté és megelégedetté tesz. —

SZERDA, MÁJUS 29

Olvassuk: Róma: 12:1-8

— 31

Kijanga Péter, Tanzania