Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Nem ő volt a világosság..(Ján. 1:8)

Ne téveszd össze a lámpást a fénnyel, a világossággal. Bár legyen ütött-kopott vagy ékes és szép a lámpásod, a lámpás értékét a fény és a világosság adja, amit áraszt. Furcsa lenne, ha a lámpás arra gondolna és azzal dicsekednék, hogy ő világít.

Keresztelő János nagyon egyszerű lámpása volt az Urnák. Csak bizonyságot tett a világosságról, de tudta, hogy nem ő a világosság. Isten gyújtotta meg szívét, hogy világítani tudjon . . . Isten táplálja a lángot olajjal s azután, amikor tetszik, Isten oltja ki a lángot is.

Boldog ember vagy, ha bizonyságot teszel a világosságról, az igazi világosságról, a világ világosságáról: Jézusról. De jaj neked, ha azt hiszed, hogy ezt a világosságot te adod és te táplálod.

Légy örömest a kegyelem eszköze. Vedd szívesen a Szentlélek gyújtogatását és nem hidd el, hogy valami más, vagy valaki más által is tudnál világítani. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?

Évtizedekkel ezelőtt történt velem, hogy idegen területen, sűrű erdőségben, hatalmas hegyek között rámborult az este. Sem lámpás, de még gyufa sem volt nálam. A turista jelzéseket nem lehetett látni, Istenhez kiáltottam segítségért. Pár perc múlva felbukkant a hold a hegyek felett és pontosan arra az ösvényre világított, amelyen nekem kellett haladnom. Ahogy én lefelé mentem, úgy jött a hold felfelé, mint Isten lámpása. Igen ... ilyen az Ö lámpása.

IMÁDKOZZUNK: Uram, világíts nekünk, világíts bennünk, és világíts általunk. Ámen.

— Te csak tündökölni próbálsz, — de Ő világít. —

Dr. Esedy Aladár, Magyarország — 22 —

HÉTFŐ, MÁJUS 20

Olvassuk: János 1:8-13