Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
„Bizony mondom néktek; aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.” (Lukács 18:17) Egy kisfiú így köszöntöttet iskolából hazatérő édesanyját egy nap: “Anyu, ma Jézustól érkezett egy levél.” Azzal édesanyja kezébe adta a napi postával érkezett egyházi értesítőt. Az élet legnagyobb és legmélyebb igazságai néha gyermekek ajkán hangzanak el. A négy éves kis Pali szavai azonban nem légbőlkapottak voltak. Az ő életében nagy és fontos élmény volt az, hogy vasárnapi iskolába és istentiszteletre járt édesapjával, édesanyjával meg testvéreivel együtt. Átélte és megtapasztalta, mit jelent az, mikor szülők, tanítók és lelkészek hűségesen tanítják gyermekeiket Isten félelmére és Krisztus szeretetére. A kis Pali úgy érezte, hogy az egyházi értesítő egy levél Jézustól. Számára Jézus élő valóság volt. Szavai egyszerű gyermeki hitét fejezték ki Krisztusban és az egyházban. “Az ilyeneké a mennyeknek országa” — mondta Krisztus. Ez a hit nyílt, őszinte és bizakodó. Örömmel, reménységgel és szeretettel teljes. “Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.” IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj nekünk is egyszerű gyermeki hitet, hogy üzenetedet megértsük és annak naponta engedelmeskedni tudjunk. Ámen. — A mi életünk tükrözi-e Krisztusba vetett gyermeki hitünket? — Alsbrook W. Aubrey, Georgia VASÁRNAP, MÁJUS 12 Olvassuk: Lukács: 18:-9-17 — 14 —
