Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 5:38-42.

„Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek" (Róma 12:17)

Egy mohamedán barátom azt a megjegyzést tette, hogy nevetségesnek tartja az Ur Jézus ama parancsolatát hogy mi a másik orcánkat is fordítsuk oda ellenségünk tenyerének. A Máté 5:39-et gúnyosan lefitymálta előttem.

De gondoljuk csak meg, mi van a probléma mögött valóban. Ha valaki megütött, és vissza akarod ütni — az nagyon egyszerű. Még gondolkozni sem kell.. . Azonban ha megtartóztatod magadat és nem ütsz vissza azonnal: ahhoz bizony szilárd belső erő kell. Mi sem egyszerűbb, mint visszavágni vagy elfutni. De az ösztönünknek nemet mondani indulatunkat kordában tartani, mérgünkön uralkodni, az már az Ur Jézus szerint való cselekedet.

Tehát a keresztyén hívő, a Máté ötödik része alapján, nem tehet mást, mint a drága Mester intését igyekszik követni.

Azt azonban meg kell adni, hogy az ilyen eljáráshoz nem elegendő a sajátmagunk akaratereje és elhatározása. Az ilyen krisztusi magatartáshoz az Ur Jézus kell, az Ö lelke és lakozása az emberi szívben.

„Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít” (Filippi 4:13) — a kulcsa a helyes magatartásnak.

Ez persze nem zárja ki a háború viselését. Jézus sohasem mondta a katonáknak, hogy menjenek haza. Ez a magatartás a hívő egyén személyes magaviseletét szabályozza, nem pedig az országokét.

IMÁDKOZZUNK: Ur Ji’r.i'si'i'l:, a ríjad a T< szelíd is Szent Lill:i ili t a mi mukars szíriial:bi, impníl napra. Ker/i/clmcdböl, Ámen.

— Két rossz soha nem tesz ki egy jót. —

Jósua Patrick, bíró, Pakisztán

SZOMBAT, JANUÁR 12.

— 14 —