Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 3.

Olvassuk: János 13:3-11

“Monda neki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint lábait megmosni.” (János 13:10)

A gyaloglás Jézus korában Palesztina forró éghajlata alatt, a poros utakon és utcákon nem volt kellemes. A saruk, amiket akkor hordtak, kevés védelmet nyújtottak. Ezért a fáradt vándor szívesen vette a szokásos lábmosást, amit megérkezésekor egy-egy barát házánál kapott. A házigazdáknak ez a bevett gyakorlatuk ténylegesen csak társadalmi etiquette és praktikus szokás volt.

Mikor Jézus a “felső szobában” megmosta tanítványainak lábait, többet akart nekik tanítani az említetteknél: a szolgálat és alázatosság leckéjét. Ezenkívül példát is adott nekik. Azt mondja Péternek: “Amit En cselekszem, te azt most nem érted, de majd megérted.”

A Megváltó kezében ma is ott van a lábmosó tál, a törülköző. Végzi áldott szolgálatát. Egyetlen keresztyén, Krisztus-követő se gondolja: Hit által elfogadtam Krisztus elégtételét, megtisztultam a kereszten való tökéletes, engesztelő áldozatában, tovább semmire sincs szükségem. Nem így van. A világ szennye, pora ránk rakódik még, napi útjaink során mindig támad a Sátán. A szemünkön, fülünkön, agyunkon át csábítások jönnek, fantáziánkon keresztül szenny tapad a lelkűnkhöz, az igazságtalanság, rosszakarat, indulat. A legkisebb lelki tisztátalanság is akadályként áll közénk és Krisztusunk közé. Ezért naponként mosódnunk kell Jézusunk értünk hullott vére által, hogy testvéri kapcsolatunk Vele újra helyre-álljon.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, köszönjük Neked a megváltást az örökkévalóságra. A Veled való közösségünket, szeretetet naponként munkáld szívünkben, hozd vissza és erősítsd. Ámen.

— Bár bukdácsolunk az Urunk iránt való odaadásban, mégis mélyülhetünk az ö örökkévaló szeretetében és hűségében. —

—• 5 —Bearce G. Robert, Texas