Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 23-ik Zsoltár.

„Az Űr házában lakozom hosszú ideig.” (Zsolt 23:6)

Sok esztendővel ezelőtt, amikor a Cornell egyetem tanulója voltam, részt vettem egy kiránduláson, melyet egy este a Fall Creek szakadék felett rendeztek meg. Elvétettem a lépésemet és csaknem tíz métert zuhanva, beleestem a sziklás, mély vízbe. Csupán néhány égő zsarátnakkal tudtak belevilágítani a vaksötétbe, s mivel nem tudtatm úszni nem sok reményem volt a megmenekülésre.

Erősen imádkoztam, s minden előzetes ismeret nélkül Isten tudtomra adta az egy szükséges dolgot: hogy tartsam vissza a levegőt a víz alatt és vegyek rövid, gyors lélekzetet, amikor újból meg újból a felszínre kerülök. Ez, meg egy tanulótársam bátor mentési kísérlete megmentette az életem.

Különben életem nagyobb része eseménytelenül telt el. Nem voltak nagy, drámai lelki tapasztalataim. De Isten megtartó hatalmát állandóan éreztem. Kritikus döntésekben Ő vezérelt. Amikor úgy éreztem, hogy nincs elegendő testi és lelki erőm az élet folytatására, Ö nyújtott új erőt. Ö adott hasznos munkát, hogy végezzem; sok barátot, hogy gazdagítsanak; s annyi áldást, hogy valóban „csordultig van a poharam.” Legyen áldott Isten érte!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, Isteniünk, mindig megújuló gondoskodásod, nagy 'próbáinkban épp úgy, mint az élet apró kötelességeiben. Téged illet érte egyedül a hála és dicséret! Ámen.

— Isten állandó gondoskodására számítani lehet!—

Harkness Georgia, theológiai tanár, Kalifornia

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 10.

— 12 —