Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 1. Királyok 19:9-13 és Márk 11:22-24

.......és a földindulás után tűz jőve, de nem volt az Úr a tűzben. A tűz után egy halk és szelid hang hallatszék.”

(I. Kir 19:12)

A csendesen szállingózó hópelyhekböl a nap folyamán komoly vihar fejlődött ki. Pedig mennyit dolgoztunk az esti ifjúsági hangverseny megrendezésével! A rengeteg próba, a közönségszervezés fáradtságos munkája... most mind hiábavaló lesz, ha nem áll el a vihar. Elkezdtem imádkozni, hogy Isten valahogyan küldené máshová egy nagy szél segitségével ezeket a sötét felhőket. De a szél csak nem jött és a hó szakadt tovább. Végül kijózanodtam elkeseredésemből és meghajoltam a viharok Ura előtt: legyen meg a Te akaratod — mondtam alázatosan, de nagyon szomorúan. Majd elhatároztam, hogy játszani fogunk az üres templomban, hiszen úgyis az ö dicsőségére akartuk adni a koncertet.

Mikor a hangverseny ideje elérkezett, átmentünk a próbateremből a templomba, mely a legnagyobb meglepetésünkre tömve volt emberekkel. Isten ugyan nem állította meg a hóvhart, de elindította az embereket. Ez talán még nagyobb csoda volt, mint amit én kértem. Nagyon elszégyeltem magam, hogy még én akartam megszabni azt, Isten hogyan hallgassa meg imádságomat.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Edesatyánk, bocsásd meg nekünk, hogy mi akarjuk előírni Neked, hogyan igazgassad szeretteink és a magnóik életét. Adj nekünk hitet, hogy elfogadjuk a Te útaidat, melyek egyedül helyesek. Ámen.

— Isten mindig meghallgatja imádságainkat. De az idő és mód meghatározása az övé. —

Gilroy Karolin, Nova Scotia

PÉNTEK, ÁPRILIS 26

— 59 —