Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 2. Kor. 12:7-10

HÉTFŐ, ÁPRILIS 22

......amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős"

(2. Kor. 12:10)

Wyndham Lee, mint fiatal édesanya, odahaza lebukott a hátsó lépcsrn és lábát törte. Ágyhoz kötve írt egy történetet kis gyermekek számára. Ez volt az első ilyen műve, amit hamarosan kétszáz más történet, öszszesen vagy negyven kötet követett. Életművének kezdete fájdalomból és gyötrelemből eredt.

Milyen gyakran erőt vesz rajtunk az elcsüggedés, a letörtség és a különféle viszontagságok. Ilyenkor csaknem lehetetlen meglátnunk valamiféle reménysugárt, biztató jelt s felismernünk a jó alkalmat. Ezért van szükségünk arra az erőre, amit Krisztus kínál. Ilyenkor tudunk dicsekedni „háborúságainkkal is, mivel tudjuk, hogy a háborúság állhatatosságot szül, az állhatatosság pedig próbatételt; a próbatétel pedig reménységet” (Róma 5:3-4)

Isten valamiféle céllel erősítget minket. Alkalmat akar adni, hogy valami lényegest elvégezzünk és mélyebb, tisztább felismerésekre jussunk másokkal kapcsolatban.

Ezzel a szilárd meggyőződéssel mehetünk tovább, örvendezve és bízva mert tudjuk, hogy az Ur velünk van mindenben.

IMÁDKOZZUNK: Uram, szeretném a mai napomat úgy tekinteni, mint valami páratlan ajándékot és lehetőséget arra, hogy valamit országodért tegyek. Fiad nevében kérem ezt most Tőled. Ámen.

— isten, amikor ezt a mai napot néked adja, a legjobbat várja tőled. —

Sweet M. Ruth, Missouri

— 55 —