Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 16 Olvassuk: Máté 5:13-16

„Ha nyelveken szólok — emberek vagy akár angyalok nyelvén — szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és a pengő cimbalom". (I. Kor. 13:1)

Kocsimnak a fényszórói kezdtek igen homályosan világítani. Garázsban mentem vele. A szerelő érdeklődésemre felvilágosított, hogy azért van ez, mert az akkumulátorom már nagyon gyenge.

„Hogy lehet az?” — kérdeztem tőle — „hiszen a kürtöm viszont még mindig elég hangosan szól”.

Soha nem felejtem el a szerelő bölcs váalszát: „Kérem, mindig sokkal több elektromos erőre van szükségünk a fény-csinálásához, mint a zaj-csinálásához”.

Ebben az életben is mennyivel könnyebb tényleg hangoskodni, zajt csinálni, feltűnést kelteni, mint csendes, de állandó, derűs fénnyel világítani azok számára, akik tőlünk várnak útmutatást, irányítást.

Korunk tele van rendkívüli „keresztyén produkciókkal”. Egyesek azt hirdetik, hogy nem is vagy igazán hitben járó követője az Ürnak, ha nem tudsz különös, mások számára érthetetlen nyelven imádkozni. Mások azt sejtetik, hogy képesek bármilyen betegségben szenvedőket tisztára hit által, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül meggyógyítani. Mindenki hangos szóval próbálja a maga portékáját árulgatni. A teremtett világ pedig továbbra is sóhajtozva, vágyakozva várja Isten gyermekeinek a megjelenését, szolgálatát, akikből a szeretet tiszta fénye sugárzik.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenünk, akinek szavára a teremtés hajnalán fény ragyogott fel a sötétségben, add nekünk kegyelmesen a Te világosságodat, melyben nyilvánvalóvá válik az emberek előtt a Te dicsőséged. Ámen.

— Fényt kioltani te is tudsz. De fényt gyújtani csak Isten képes. —

Couper M. James, Skócia

49 —