Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és Hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jel. 5:12)

Mivel egyedül csak a megöletett Bárány találtatott méltónak az Élet-Könyvének felnyitására, ezért soha meg nem szűnő énekként zeng ma is az ö örök dicsérete a fenti ige szerint.

Vannak, akik kifogásolják, ha többet hallanak az Ür Jézusnak értünk történt haláláról, mint egyéb cselekedeteiről. Ügy tűnik, ők vereségnek számítják az Ur kínos kereszthalálát. Pedig az ö diadalmas „Elvégeztetett”-je nélkül, nem lenne az Ur szent Bárányának vére örökkévalóan magasztalva égen és földön. A fő hangsúly ezen van: „Méltó vagy, mert megölettél és megváltottál minket Istennek a Te véred által.” (Jel. 5:9). Mert az Ür Jézusnak Isten létére emberré lenni és kínos kereszthalálra menni a bűnös emberiségért mindennél nagyobb cselekedete volt! Feltámadásával pedig az ö dicsőségét nyerte vissza, mivel nem látott rothadást. (Ap. Csel. 13:35-37). Mennybemenetelével az ö méltó helyét foglalta el az Atya jobbján, ahol meg nem szűnnek emlékezni — a nagy dicsőítés közben is — az Ür Jézus haláláról. Csak mi ne dicsőítsük Isten Bárányát?!

IMÁDKOZZUNK: Hála Neked mennyei jó Atyánk, hogy szent Fiadé lehet a méltóság és tisztesség; hála az értünk ontott szent véréért, melyet ö kész volt adni megváltottaiért. Ámen.

— Még ö is csak a kereszten át juthatott dicsőségre! —

Csarkó Eszter, Cleveland

HUSVÉT VASÁRNAP, ÁPRILIS 14

Olvassuk: Jel. 5:1-14

47 —