Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!" (Róma 8:31)

Temetések mindig megnyugtalanítanak. Az egyik, amin résztvettem, különösképen szomorú volt. Kedves barátom fia húnyt el hirtelenül. Autó gázolta el, mely azután továbbrobogott. Szívem fájdalma sajnálkozásba csapott át, mikor barátom azt mondta: „Ez Isten akarata volt. Most már tudom, hogy mit jelent a predesztináció” (eleveelrendelés).

Fájdalmában félremagyarázta e szónak az értelmét, mely sokkal inkább örvendezésre késztet. A Római levél nyolcadik fejezetében Pál nem ilyen szomorú értelemben használja ezt a fogalmat. Szerinte az eleveelrendelés azt jelenti, hogy nem vagyunk többé kiszolgáltatott rabjai a puszta sorsnak. Megszabadultunk.

Ki hinné például komolyan, hogy Isten azért gyártat velünk autókat, hogy azokkal egymást pusztítsuk? Ő arra adott nekünk szabadságot, hogy tervezzünk, alkossunk. S azt is ígéri, hogy amennyibe fájdalmak származnak a mi alkotói szabadságunkkal való élésből, Ö majd erőt ad azok elviseléséhez. Es azt ígéri, hogy a földi halált Krisztus való új élet követi majd.

A valóság tehát az, hogy Isten arra rendelt minket, hogy Krisztus elfogadása után szabad személyekké váljunk s ez pedig örvendetes dolog, nem pedig fájdalmas.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, adj nekünk bölcsességet, hogy ajándékodat, a szabadságot bölcsen használjuk. Erősítsd berniünk azt a tudatot, hogy Te a hozzád való visszatérésre rendeltél el minket már eleve, Jézusért. Ámen.

— Istennek az a szándéka veled, hogy szabad emberré légy. —

Mumma P. Marion, New Mexico

PÉNTEK, ÁPRILIS 5

Olvassuk: Róma 8:14-25

— 38 —