Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Józsué 4:1-7; Máté 28:1-10

„Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól félelemmel, és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.“

(Máté 28:8)

Ahogy a karácsony, épúgy a husvét is úgy tele lehet rohanással, hogy elvész számunkra minden csodája. Az ünnepi kártyák, ajándékok és csecsebecsék, a nyuszik ,a piros tojások, meg az ünnep maga is eltakarhatja Istennek az embervilágért végzett munkája lényegét.

Ama törekvésünk közben, hogy családtagjainknak alkalmat készítsünk, el ne felejtsük ennek az ünnepkörnek az igazi jelentését. Sokan haltak meg érdemes ügyekért és méltó megbecsüléssel emlékezünk róluk. Jézus azonban nemcsak meghalt értünk, hanem fel is támadott a mi megtartásunkra.

Az ősi Izráel megörökítette Istennek rajta megmutatott csodás dolgát, azzal hogy beszéltek arról gyermekeiknek és feleltek azoknak e kérdésére: „Mire valók néktek ezek a kövek?” (Jós. 4:6). Tizenkét kő hirdette a Jordán folyón való átkelést és a belépést az ígéret földére. Egy kő, egy sírbejáratról elgördült kő tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus sírja megnyílt és ö feltámadt isteni erővel, hogy bennünket is dicsőségre vezessen.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, e napokban megemlékeztünk halálodról a kereszten, s ami még több, megemlékeztünk arról, hogy Te feltámadtál! Add nekünk az élet ama teljességéi Szentlelked által, hogy mi is a Te diád almod részesei lehetünk. Ámen.

— Krisztus feltámadt; magasztaljuk az Urat! —

Coull Madaline Anglia

SZERDA, ÁPRILIS 3

— 36 —