Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 15:1-8, Róma 8:8-11

„Miképen a szólóvessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; aképen ti sem, csakha én bennem maradtok." (János 15:4)

A nagyváros forgalmas utcáján egy vak ember fehér botjával tapogatva, megkérdezte a járókelőket, hogy merre van a múzeum.

„A múzeum?” kérdezte az első ember, „forduljon az első saroknál balra.” „Nem kérem” mondta egy másik, „a második saroknál forduljon jobbra.”

„Mindketten tévednek,’ ’mondta egy fiatal hölgy, „ha egyenesen halad, három sarok után belebotlik a múzeumba.” Egy másik asszony csak ennyit mondott: „Halvány fogalmam sincs róla hol van a múzeum”. Amint ez elhangzott, egy rendőr kérte a csoportot, hogy ne állják el az utat a múzeum kapujához.

Ha valaki az igazságot kutatja és minket kérdezne meg, hogyan juthat Isten országába, vajon helyes útra tudnánk-e irányítani a kérdezőt. Avagy lelki állapotunk nem torlaszolná-e el a mennyország kapuját?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, nyisd meg szemeinket, hogy lássuk hiányosságainkat és segíts leküzdenünk azokat, nehogy visszataszítsunk olyanokat akik Téged keresnek. Ámen.

— Az élet célja: keresni az igazságot. —

Hamer F. Ada, Kalifornia

HÉTFŐ, ÁPRILIS 1

— 34 —