Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

I

SZOMBAT, MÁRCIUS 30

Olvassuk: Apostolok Csel. 3:19-26

„Az Isten az ő Fiát elsősorban néktek támasztotta fel és küldte el. És Ú megáld titeket az által, hogy mindenikőtök megtér a bűneiből.” (Csel. 3:26)

A vasárnapi iskola befejezése és az istentisztelet megkezdése előtti szünetben a hat éves Dávid kiment a templom elé. Ott az utcán látott egy idősebb hölgyet menni, bátra odament hozzá és megszólította: „Volna kedve velem a templomunkba bejönni? Tessék bejönni, mert tudom hogy nagyon jól érzi majd magát.” Es ezzel megfogta az idegen hölgy kezét, bevezette a templomba, ahol a hölgy helyet foglalt és résztvett a gyülekezet istentiszteletében.

Később így mesélte el nekünk: „Mikor az a kis fiú ott kint az utcán megszólított, hogy is tudtam volna ellenállni. Egyszerűen csak bevezetett a templomba és én azóta hűségesen járok ide.”

Minden bizonnyal nekünk is olyan bátor bizonyságtevőkre van szükségünk, mint az első keresztyének voltak, akik először megfogták az Űr kezét, azután a felebarátjaikét, még akkor is, ha azok „idegenek” voltak. Az egyház így kezdődött, így folytatódik és csak így tud nőni.

IMÁDKOZZUNK: Bátoríts bennünket Uram, hogy tudjunk Téged szolgálni és ne térítse el figyelmünket a sok nehézség. Krisztusért kérünk. Ámen.

— Ügy szolgálok, hogy láncszem vagyok az Isten és a másik ember között. —

Detzer E. Jordan, Kalifornia

32 —