Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

.......bármi történik veletek, adjatok hálát; mert Jézus Krisztus

által ezt kívánja tőletek az Isten". (I. Thess. 5:18)

Befejezéshez közeledett már a vasárnapi iskolai öszszejövetel. A kicsinyek lehajtották fejüket, hogy elmondják a befejező hálaadási imát. Alig mondtam ki az „áment”, amikor egyik kisfiú megszólalt: „Tanítónéni, el tetszett felejteni valamit.”

„Mit felejtettem el?” — kérdeztem tőle.

„Hát azt felejtette el a tanítónéni, hogy hálát adunk Neked, mennyei Édesatyánk mindenért.”

Könnyű akkor hálát adni, mikor tele vannak szekrényeink, éléskamránk és a bankban is elég pénzünk van. De mi van akkor, ha történetesen üres a házunk? Könnyű dolog hálát adni, amikor a testünk jó erőben van. De mit csinálsz, a betegség, öregség, gyengeség napjaiban?

Pál azt mondja: „ ... bármi történik is veletek, adjatok hálát”. Azért tudta ezt mondani, mert lelke mélyéig meg volt győződve arról, hogy „a Lélek minden tekintetben jóra segíti azokat, akik az Istent szeretik” (Róma 8:28). Bárcsak ma Te is azok között lehetnél, akik hálát adnak, bármi történik velük.

IMÁDKOZZUNK: Add nekünk ma Urunk az öröm tiszta ajándékát. Engedd. hogy szívünk és elménk a Te szeretetedben verjen gyökeret, miközben nehézségekkel és csalódásokkal találkozunk. Krisztusért. Ámen.

— A keresztyén ember élete szakadatlan hálaadó ének. —

Wilson Carol, India

PÉNTEK, MÁRCIUS 16.

— 18 —