Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 26:17-18.

„...kezdék mindannyian mondani neki: én vagyok-e az, Uram?” (Máté 26:22)

A böjti alkalmak jó lehetőséget adnak arra, hogy figyelmünket Istenhez való kapcsolatunkra és Krisztus iránti hűségünkre összpontosítsuk. A böjti időszakot az egyház évszázadok óta megtartotta, határozottabban szemünk elé tartva Jézus áldozatát s mintegy alkalmat adva az önmegtagadás gyakorlására.

Jó aalo zmkkle SHRDLU CMFÜYPETAOINOD

Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk magunkat Isten jelenlétének tudatában, ellenőrizzük Isten iránti készségünket mindennapi életünkben, s figyeljünk Krisztus iránti hűségünkre. Nem másokat kell ítélgetnünk, hanem magunkat; a magunk szükségét kell meglátnunk.

Az utolsó vacsora alkalmával a felső szobában Jézus megemlítette árulóját. A tanítványok közül egyik, sem tette kétségessé a másik tanítvány hűségét, hanem kiki ezt kérdezte: „.. . én vagyok-e, Uram?”

Én vagyok-e az? Én árultam-e őt el azzal, hogv imádságban nem kértem az Atya vezetését? Azzal, hogv saját kívánságaimat tettem életem céljává s nem az Isten akaratát? Azzal, hogv cselekedeteimet nem Krisztus Lelke motiválta?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, adj erőt. hoov megvizsgáltam man am és Krisztus iránti hűségemet, valamit ct Te irántad való szeretetemet. Segíts men. hoan e haiti időszakban közelebb kerüljek Hozzád közelebb Jézus keresztjéhez, közelebb ahhoz a célhoz, amit a, Te Lelked m,unkái benyom. Jézusért. Áme».

— Itt vagyok, Uram, szükségemet imádságban tárom eléd. —

Wilson Frederick, Georgia

VASÁRNAP, MÁRCIUS 11.

— 13 —