Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 28

Olvassuk: Filippi 4 :4-7

„ ha részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljétek, hogy az ö dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek ...” (I. Pét. 4:13)

Pál apostol ugyanezt a gondolatot fejezi ki, amikor a filippibelieknek azt írja, hogy „ha kiömlik is vérem, míg én hiteteknek áldozatát papi szolgálatban bemutatom, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” Fii. 2:17. A börtönből írta e sorokat, mialatt tárgyalásra várt a Jézusról való bizonyságtétele miatt. Nem volt reménye a szabadulásra. Mégis örült, hogy az űrért szenvedhet.

Boliviálian a methodista egyház misszióját irányítottam. Nem győztem egyedül a munkát a bennszülöttek között. Argentínából jött segítségül egy orvos, hogy gyógyítson és igét hirdessen a dzsungelben lakók között. Előzőleg modern kórházakban dolgozott, jó fizetésért. Itt pedig még csak egy kunyhónk sem volt sokáig. Szó szerint a fák alatt kezelte, operálta a betegeket. Mégis, évekkel később, egy levélben hálásan köszönte meg, hogy ilyen missziót bíztunk rá. Ma ott már egy modern kórház áll.

Itthon, sokkal kényelmesebb körülmények között,, mennyi kifogással élnek még keresztyén emberek is, amikor szolgálatot kér tőlük valaki. Pedig Jézus számon kéri majd tőlünk, hogy hordoztuk-e — s méghozzá örömmel — az Ő szolgálatának áldozatos terhét?

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus, taníts minket a Te ügyed s embertársaink szolgálatára, mégha, áldozattal, időveszteséggel s fáradsággal is jár az. Add, hogy úgy tudjunk jót cselekedni egymással„ ahogy Te tetted velünk nagy irgalmadból. Ámen.

— Ha itt örömmel szolgálsz, egykor bemehetsz majd a Te Uradnak örömébe is. —

Barbieri Uberto Sante, Argentína

61