Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 2:15-20

„Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt a kijelentést, amit a gyermek felöl vettek”. (Lukács 2:17)

A pásztorok számára a karácsony befejeződött. Visszamentek legelőjükhöz, nyájukhoz, munkájukhoz. Megünnepelték az első karácsonyt.

Ahogyan újra átélték gondolatban ami történt, különösen a nagy fényesség hagyott maradandó nyomot lelkűkben; az Isten dicsősége benne volt a fényben. A karácsonyi örömüzenet röviden így foglalta ezt össze: „Született néktek ma a Megtartó, aki az úr Krisztus.”

A világ legkisebb gyülekezete meghallgatta a legszebb, a legjobb karácsonyi énekeket, amit valaha is énekeltek. Vége volt és mégsem volt vége. Lényegében ekkor kezdőtött el minden. Isten ma,gasztalása, Krisztus Jézus eljövetelének hirdetése, az élet igazi céljának és értelmének a felfedezése.

Az 1973-as esztendő újra millió és millió keresztyént hoz közös táborba, több száz különböző felekezetből, hogy ez a mi földrészünk Krisztushoz forduljon Istent dicsérni és vallást tenni őróla. Valójában ez lenne a keresztyénség válasza a karácsonyi örömüzenetre.

Te és én része lehetünk ennek az áldott feledatnak.

IMÁDKOZZUNK: Urunk,, tedd lehetővé szent Lelkeddel, hngy az emberek lássák bennünk Krisztust és meghallják őt a mi bizonyságtételünkön keresztül. Ámen.

— Te vajon benne élsz-e az ő eljövetelének örömében? —

Raedeke T. A., Missouri

SZERDA, JANUÁR 3

5