Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 4:7-12

„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van.” (I. János 4:7)

A három éves fiúcska anyjára nézett és így szólt: „Szeretlek, Anyu.” „Csodálatos”, mondta a mama. „Kit szeretsz még?” Pillanatig gondolkozott és így szólt: „Szeretem Aput, és szeretem nagymamát és nagypapát.” Ezután még hosszú listát sorolt fel, rokonokat, barátokat, végül több fiatal játszótársát is: „Szeretem Normant és Douglast és Kellyt”.

„Bizony, sok embert szeretsz! Van még valaki?”

„Nincs”, felelte meggyőzően. „Nem szeretem azokat akik nem szeretnek engem”.

Sokan követjük ezt a magatartást. „Emberi természet ez”, mondjuk. „Végül is, kétségtelen, hogy bizonyos emberek nem méltók szeretetre”.

De Isten azokat is szereti, akik ezt meg sem érdemlik, beleértve magunkat is. Amikor úgy találjuk, hogy másokat nem kedvelünk, Istenre kell tekintenünk, aki a szeretet forrása. Megtudhatjuk, hogyan lehetünk szeretetreméltóbbak. Ha az ő erőit engedjük rajtunk keresztül áradni. így tanúsíthatunk kedvességet és barátságot azok felé, akiket máskülönben magunktól nem szeertnénk.

IMÁDKOZZUNK: Megnyitjuk szívünket szereteted előtt, Uram, hogy továbbadhassuk azt mások számára is. Ámen.

— Könyű szeretni barátunkat, de melyik ember szereti ellenségét? —

Campbell A. Phylis, New York.

HÉTFŐ, FEBRUÁR lj

52