Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

péntek, február 9

Olvassuk: Efézus 4:20-32

„Tarts meg engem Istenem, mert Benned bízom.” (Zsolt. 16:1)

A sztrájk megosztotta munkahelyünkön az embereket. Egyszerre keserű lett a hangulat. Barátságok szakadtak meg s az egész hangulatot a kenyérféltés s a jövő bizonytalanságának fojtó ködje lengte be.

Én is elvesztettem egy jó barátot, akit nézeteinek végzetes szélsősége más táborba sodort. Se ő, se én nem tudtuk elviselni eltávolodásunkat. S akkor ő egy furcsa eszközhöz folyamodott. A bibliából idézve leckéztetni kezdett, hogy miként kellene viselkednem.

Méginkább megharagudtam és alig vártam, hogy hazaérjek, elővegyem a bibliámat és választ keressek benne. A választ Jób 15:4-ben találtam meg: „Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is: és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!”

Lefekvés előtt, mikor esti imámat mondogattam, elgondolkozva a nap eseményein, furcsa szorongás szorította össze szívemet. Vajon kinek szól ez az üzenet? Háborgó barátomnak, vagy talán csak nem nekem? S hamarosan a bizonyosság erejével éreztem, hogy nekem izent az úr; mégpedig azt, hogy csendesedjem el és ne háborogjak, de főleg, hogy az ő üzenetét haragom vitájába ne vonjam.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Uram a csodálatos módot, amelyet tanításomra és lelki épülésemre választottálés köszönöm, hogy a viharok elmúltával barátomat visszMtad nékem s nem engedted, hogy gyűlölködés válasszon el bennünket. Áldom érte a Te szent neved. Ámen.

— A Bibliával mindent igazolhatsz. Csak az nem igazol téged mindenben. —

Salyné Zirczy Ilona, Montreál

yio