Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, JANUÁR 1 Olvassuk: Apostolok Cselekedetei 5:28-32 „Vájjon kedvesebb-e az Ür előtt az égő- és véres áldozat, mint az Ür szava iránt való engedelmesség? Imé jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénéi!” (I. Sár>. 15:22] Átléptünk hát az új év küszögén! Szívünkben van valami melegség és bizalom: a karácsony és újév lelkületével igyekeztünk segíteni a szegényeken, betegeken, otthonmaradottakon; jutott a köszönetből barátaink, a postás, tejkihordó, újsághordó számára is. Fülünkben még ott zsong a karácsonyi ének: leróttuk hódolatunkat a gyermek Jézus előtt! Az ó-év utolsó óráinak is egy részét templomban töltöttük: hogyne lenne hát bizodalmunk, hogy Isten segíteni fog az új esztendőben! Mind az ótestamentumi mind az újszövetségi utalásban azonban arról van szó, hogy nem minden, ami istentiszteletnek látszik, nyeri meg az élő Isten tetszését. Az embert ezekben a dolgokban gyakran félrevezetheti a saját „vallásos” elgondolása (Ján. 16:1). Ezért óv bennünket a második parancsolat a hamis istentisztelet kísértésétől (II. Móz. 20:4-5). Mert Istent nem a véres áldozatok sokasága érdekli elsősorban, hanem szívünk és elménk engedelmessége ! Jó hát az új esztendő első napján önvizsgálatot tartanunk: vajon karácsonyi ajándékaink, istentiszteleteink, vallásos cselekményeink valóban Krisztust dicsőítették? Vagy csak másoknak kedveskedtünk és feltételeztük Isten jótetszését? Készek vagyunk-e Istennek engedni inkább, hogynem embereknek ? IMÁDKOZZUNK: Taníts Néked engedelmeskedni, áldott Megváltóm, 1973-ban. Csak Néked, mindhalálig. Ámen. — Az engedetlenség kárt vall Isten, ember előtt! — Thompson Leslie, Florida 3
