Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 6:5-15

„Legyenek szám mondásai és szívem gondolatai színed előtt kedvesek, Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsoltárok 19:15)

Zsuzsi azt tudta magáról, hogy ő imádkozó és együttérző keresztyén. De amikor lelki problémák hirtelen ostroma alá került, az orvoshoz futott vele.

— Vigye Isten elé ezt az ügyet — mondta neki az orvos.

— Doktor Úr, én imádkozom, de a megoldás még sincs közelebb — hangzott a válasz.

— Kedvesem, eltöltött-e egyszer is húsz percet Istennel való közvetlen közösségben?

Hogyne! Nem is egyszer!

— Igen? Akkor engedje meg, hogy ezt ajánlani: zárja be ajtait, tegye le a telefonkagylót, felejtsen el minden hétköznapi pillanatnyi tennivalót és csak húsz percet legyen teljesen egyedül Istennel.

Zsuzsi — bár kételkedett abban, hogy ez a tanács hasznára lesz — elhatározta, hogy megpróbálja. Később arról tett bizonyságot, hogy soha életében nem figyelt annyira, szinte lábújjhelyen állva Istenre és soha oly gyorsan nem rohant az idő. Harcolt az Istennel, megnyitotta szívét egészen, szinte odatapadt az Istenre és beengedte őt életébe. Az időről elfeledkezett. Lelki problémái megoldást nyertek, — orvos nélkül.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, hadd nyissuk meg szívünket, lelkünket a veled való tökéletes közösségre. Ámen.

— Mikor voltam igazán egyedül Istennel? —

Jones M. Mária, Ohio

HÉTFŐ, FEBRUÁR 5

38