Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltárok 90:1—12. János 9:1—5

„Taníts úgy számlálnunk napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90:12)

Idős testvéreink ott állnak a probléma előtt, amikor elérkezik a nyugdíjbamenetel ideje: egyrészről egyik napról a másikra elszakadnak attól a világtól, amelyiknek tevékeny részesei voltak addig a napig. Másrészről tudatában vannak annak, hogy az élet nem állhat meg, tovább kell az folytatni valamiképpen.

A 90-ik zsoltár isteni útmutatást ad ebben a dilemmában. Amikor az átlagos életkor csak 30 év körül volt, a zsoltáros így írt: „Esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha följebb, nyolcvan esztendő: és nagyobbrészük nyomorúság és haszontalanság”.

Naponta hallunk olyanokról, akik meghalnak, mielőtt elérték a hetvenedik évüket. Gyakran mondják róluk, hogy „megnyugodott”. Valóban, vannak emberek, akik „sohasem mennek szabadságra”. Már korán jó megtanulnunk bölcsen számlálnunk életünk napjait. Jó előkészülni idejében a „nyugalombavonulásra” — mindkét értelemben — hogy jól használjuk fel életünk napjait és hogy' majd boldogan lássuk meg az Örökkévalót.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy felismerjük az alkalmat, amiket naponta készítesz számunkra szívünk bölccsé tételében. Hadd keressük a Te arcodat és hadd cselekedjiik a Te tökéletes akaratodat. A Krisztus nevében. Ámen.

— A tegnap már nincs. A holnap nem a tied. Ma keresd az Urat! —

Wills F. W„ Kalifornia

KEDD, JÚNIUS 12

— 45 —