Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 5:38—48

„Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.” (Cselekedetek 24:16)

A második világháború alatt történt, hogy Kayano, egy japán ember, aki idegen és ellenség volt, vérző gyomorfekéllyel a kórházba került. Az orvos tudtomra adta, ha reggelik nem tudnak neki vérátömlesztést adni, biztos a halála. Követeltem az orvostól, hogy azonnal biztosítson a számára vért. Ugyanakkor megígértem neki, hogy reggelre hozok embereket, akik hajlandók vért adni. Másnap reggel 12 ember jelentkezett véradásra. Olyanok, akik nem voltak hajlandók az ellenség vérét ontani, de igaz örömmel adták saját vérüket, hogy egy életet megmentsenek.

Ugyanakkor Kayano, aki nem volt keresztyén, igen hálás volt mikor elmondtam, hogy én is adtam egy fél liter vért a magaméból, hogy segítsek életét megmenteni. — Mikor azután elbeszéltem neki, hogy az Úr Jézus összes vérét engedte kiontani, hogy lelkünket megmentse, nagy örömmel így kiáltott fel: „Most már értem!”

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük néked, hogy Krisztus arra tanít minket, hogy álljuk meg helyünket, bármibe kerül is. Segíts, hogy legyen bátorságunk meggyőződésünket megtartani, tekintet nélkül a következményekre.

— A Szent Lélek Isten mindig segít, hogy 'meggyőződésünkért helyt tudjunk állni. —

Herbert V. Nicholson, Kalifornia

HÖTFŐ, JÚNIUS 4.

— 37 —