Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Filippi 2:1-11 „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsidók 4:16) A beteg nehezen lélegzett. Kövér izzadságcseppck bo­rították homlokát. A szíve gyengén vert. Szemeiben féle­lem tükröződött és még valami, mint aki nem érti, mi tör­ténik vele. - Az ápolónő mellette állt és próbált olvasni a könyörgő szemekből. Egyszer csak a beteg keze után nyúlt — de nem azért, hogy megtapintsa a pulzusát, ha­nem azért, hogy adjon valamit önmagából, a saját hité­ből, békességéből ennek a végső szükségben lévő ember­nek. A kéz lázasan kapott a másik után, segítséget és erőt keresve. A két kéz erősen ö.sszekulcsolódott és a beteg sze­me rémülten kereste a válaszokat az ápolónő szemében. Az csak nyugodtan állt ott, míg a beteg arcán elsimultak a redők és szeme békességet, megértést tükrözött vissza, amikor megállt a szíve. IMÁDKOZZUNK: Urunk, kerünk adj irgalmasságot szívünkbe, hogy ne csak azt tegyük meg, ami kötelessé­günk. Kérünk, bocsásd meg azt is nekünk, hogy sokszor még azt sem tettük meg embertársaink jelé. Kérünk tégy minket alkalmassá arra, hogy a Tebenned való hitünkből, bizalmunkból, békességünkből tudjunk továbbadni azok­nak, kiknek oly nagy szükségük van ezekre. Tudjunk al­kalmas időben való segítség lenni. Ámen. — Isten azt kívánja tőlünk, hogy önmagunkból ad­junk, hiszen Ő is Önmagát adta nékünk Jézusban. — House Blanch, Missouri HÉTFŐ, MÁJUS 21 — 23 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom