Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Filippi 3:7-14

......egyet cselekszem ... célegyenest futok, hogy elnyerjem az

onnan felülről való elhívás koszorúját..." (Filippi 3:14)

A keresztyen életben és szolgálatban mi sohasem érjük el a tökéletességet itt ebben az életben. De minden keresztyén ember számára nagy jelentősége van annak, ha szakadatlanul és fáradhatatlanul tör a cél felé.

Egyik egyetemi atlétikai versenyen figyeltem a 220 vardos futókat. Az egyik legjobb futó, mikor keresztülrohant egy fehér vonalon, azt hívén, hogy a célvonalt érte el lelassult. A következő pillanatban a többiek elrohantak mellette s így neve nem került fel az eredményhirdető táblára, mint győztes. Csak a „futottak még” nevei között szerepelt.

Salamon király ragyogóan kezdte, amikor trónra jutott. Öt érte az a tisztesség, hogy felépíthette a jeruzsálemi templomot Isten dicsőségére. Később azonban tévutakra futott, elbukott más isteneknek szolgálva.

Pál apostol, szolgálatának csúcspontján is csak azt merte önmagától elmondani, hogy „nekifeszülve” futja pályáját. Amikor azonban végigfutotta, már azt mondhatta önmagáról: „a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam .. .” (II. Tim. 4-7)

I M ADKOZ7.UNK: Mennyei Atyám, engedd meg, hogy önátadásom tökéletes legyen s lelki szemeim előtt láthassam a célt. Adj erőt ma is a „célegyenest” való futáshoz, hogy méltó maradjak Krisztus nevéhez. Amen.

— Nem lassultál-é már le a keresztyénségedben? —

Clarke Frank, Ohio

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 17

— 19 —