Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Korinthus 4:7-18

„A reménységben örvendezók, a háborúságban béketűrők, az imádkozásban állhatatosak legyetek." (Róma 12:12)

Ma is boldogan emlékszem vissza vidám és gondtalan gyermekkoromra, melyet Sao Paulo állam egyik kis városkájában töltöttem. Anyám 37 éves korában özvegyen maradt, tíz gyermekkel. Még ma is bennem él otthonunk rendje és fegyelme, hála édesanyám keresztyén magatartásának. Szíve mélyén élő hite volt, amit még gyermekkorában nyert.

Sokszor voltak belső szorongásai, amikor egymagában kellett döntéseket hoznia. Nem egyszer küszködött nyomasztó gondolatokkal és gondokkal. Még ma is visszaemlékszem amint buzgón imádkozik.

Amikor nagyon lesúlytotta őt valami, bezárkózott egy kis szobácskába s ott mondta el problémáit az Urnák. S azok rendszerint idejében meg is oldódtak. Néha úgy, hogy valaki valamiféle anyagi segítséggel kopogtatott be hozzá, néha pedig biztató szavakkal. Sokszor láttuk őt imádkozás után lelkileg megújulva s győzelmet aratva önmaga, kétségbeesése vagy kételyei felett. Erejének ez volt a titka: állhatatosság az imádkozásban.

IMÁDKOZZUNK: Szeretetnek és igazságnak Atyja, szeretetednek melege hassa át szívünket, hogy el ne csüggedjünk felettébb a nyomorúságokban. Erősítsd bennünk a reménységet, hogy egykor elnyerjük majd tőled az élet koronáját. Fiad nevében kérünk. Amen.

— Beszélgetsz-e az Úrral naponként, őszintén és bizalommal? —

Assumcao B. Lucy, Brazília

VASÁRNAP, MÁJUS 13

— 15 —