Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Róma 8:22-30

„Én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem... Életem ideje kezedben van.” (Zsolt. 31:14-15)

Késő este kint ültem a tengerparton, Miamiban. Meleg, csillagfénycs éjszaka volt. Egyedül voltam s mégis Isten közelében. Byron halhatatlan sorai jutottak eszembe: „Csak hullámozz sötétkék Óceán! Hajók ezrei szántanak rajtad végig, de hiába. Az ember csak a föld szincre tud maradandó nyomokat vésni, - - legtöbbször romokat. Mesterkedésének a tenger partjai gátat szabnak...”

A hatalmas érceánban van valami titokzatos és izgató. Erezzük, hogy itt valami nagyobb van, mint az ember és alkotásai. Mérhetetlen idők óta jön és megy a tenger árja. Apály és dagály váltják egymást. Nincs földi hatalom, ajrni ezen változtatni tudna.

Ilyen a mi életünk is. Vannak apály-korszakai, amikor terhei alig hordozhatók s a szív úgy fáj, hogy majd beleszakad. De bármi történjék is, Istené a hatalom, az O kezében vagyunk. Az ár visszavonul, de ismét itt lesz majd. Van ebben valami biztató és hitünket erősítő. Az apály után dagály következik. Csak várj türelmesen.

IMÁDKOZ7.UNK: Urunk, mi alig tudjuk felfogni jelenléted hatalmas voltát. Segíts megőriznünk Benned vetett hitünket, különösen, amikor a körülmények látszólag mind ellenünk szövetkeznek. Amen.

— Életemnek ez a mai napja is Isten kezében van. —

Jones O. Ray, Tennessee

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 3

— 5 —